Bravo! Bravissimo!

2011. január 30-án együttesünk a budapesti Thália Színházban mutatta be G. Carissmi Balthasar lakomája c. szcenírozott históriáját. Mindannyiunknak, akik jelen voltunk, dolgoztunk az előadáson, óriási, hosszú távon meghatározó élményt nyújtott a közös munka, amely a délutáni előadásban olyan szakmai mércét ütött meg, amelyről az együttes vezetőjeként csak a legnagyobb elégedettséggel szólhatok. De az én szavaim helyett álljon itt Békési Barbara tanárnőnek, iskolánk német-angol szakos tanárának beszámolója, aki a közönség soraiból tekintette meg előadásunkat, így hitelesen számolhat be arról, amit nem csak nekünk nyújtott a produkció, hanem kedves vendégeinknek, nézőinknek, különösen is szüleinknek, rokonainknak, tanárainknak, barátainknak.

taps az előadásvégén

Nem hinném, hogy az elfogultság íratja le velem az elismerés szavait. Megítélésem szerint az, amit 2011. január 30-án, a budapesti Thália Színházban volt szerencsénk látni és hallani, a Collegium Musicum Jaurinense kiemelkedő teljesítménye volt. 
A gimnázium ill. a rendház épületében járva-kelve gyakran tanúi vagyunk, amint iskolánk kórusa Áron atya vezetésével éppen próbál. Évek óta hallhatjuk miséinken diákjaink-diáktársaink énekét, illetve hangszereseink játékát. Az is lehet, hogy néha meghallgatjuk lemezfelvételeiket, esetleg még fellépésekre is elkísérjük őket. Gondolhatnánk azt is, hogy jól ismerjük őket. 
Ez azonban - annak fényében, amit múlt vasárnap délután átélhettünk - már nem tűnik magától értetődőnek.

A Filharmónia Budapest bérletes előadásaként tekinthettük meg a Collegium Musicum és a győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola diákjainak előadásában G.Carissimi: Baltazár lakomája című oratóriumát. Bár évek óta egy-egy hasonló mű előadásával kényeztetnek bennünket, most azt láthattuk, hogy produkciójuk nemcsak „hazai terepen”, hanem egy fővárosi teátrum színpadán is megállja a helyét.

a király és a királynő

A professzionális előadásokhoz szokott közönség érdeklődve hallgatta az első részt: a mű nyitányát, Áron atya ismertetőjét, valamint a szólisták rövid zenei ízelítőjét. Izgalmas kontrasztot alkotott az iskolánkról, a jezsuita drámajátékról, valamint az oratóriumról szóló ismertető szakmai mélysége és az a könnyedség, amellyel ezt a tartalmat az atya előadta. A hallgatóság pedig nagyon is értékelte a finom humor megnyilvánulásait. Közben valószínűleg azon is tűnődtek: milyenek ezek a farmert, kockás inget vagy épp kapucnis pulcsit  viselő fiúk, akik lazán letelepedtek a zenekari árok köré.
Először is bátrak. Miután az atya zenei szempontból bemutatott egy-egy szóló szerepet, egyedül kiálltak, és egyetlen akkordnyi vagy ütemnyi hangszeres "tájolás" után meggyőzően adtak elő egy részletet. Másrészről egyediek. Bruckner Mátétól olyan fiú-szoprán szólót hallhattunk, amely Magyarországon ritkaságszámba megy. Amikor a Historicus-ok énekelnek, kellemes hangszínük alapján be tudjuk azonosítani az öregdiákokat: Éger Csabát és Farkas Bencét. Szép csengése volt Christmann Erik hangjának is. Völner Marcell és Rácz Béla rendkívül magas hangokat énekeltek ki Balogh Eszter tanárnő mellett.  Judák Viktor virtuóz futamokkal tűzdelt alt-szólója pedig bravúros volt. Veisz Richárd erős basszus-hangja már a karácsonyi előadás díszére is vált, és Ricsi most Baltazár királyként is bizonyított.

rémület a lakoma közben

A Collegium Musicum tagjai ezen kívül fegyelmezettek és igazi együttest alkotnak. Az aznap már másodszor végighallgatott félórás ismertető, ill. az oratórium előadása közben is komoly arcokat, és - fiatal koruk ellenére - méltóságteljes megjelenésű szereplőket láttunk.
Zenekarunk is teljes elismerést érdemel – nem kis részben Soós Gábor orgonaművész és Takács Hajnalka koncertmester odaadó munkájának köszönhetően. 
A koreográfiát dicséri, hogy a táncosok mozgalmassá tették a produkciót, szervesen kiegészítve, de nem dominálva azt. Ahogy az Állami Operaház jelmezeit viselő kórus ill. tánckar előadta a művet, az volt az érzésünk: egy egészet alkotnak. Nem volt érezhető, hogy ez az első közös fellépésük, mint ahogy az a tény sem, hogy iskolánk a diákok felvételénél nem válogat énekesi-zenészi tehetség szerint.

Kedves Collegium Musicum! 

Köszönjük! Nagyon büszkék vagyunk Rátok!