Meghívó

Sok szeretettel meghívunk minden zenekedvelő és elmélyülni vágyó barátunkat 2010 december 9-én este 6 órakor Győrbe, az Evangélikus Öregtemplomban tartandó zenés ádventi áhitatra.

Megtisztelő jelentlétének előre örülünk!


U.I.O.G.D.

Megjelent a CMJ első önálló kotta-kiadása

Nagy örömmel osztom meg minden kedves barátunkkal a jó hírt, megjelent első kotta-kiadásunk, a "Historia di Baltazar", Carisiimi egyik legnagyobb szabású oratorio-ja, amelyet együttesünk 2011. január 30-án mutat be először a budapesti Thalia Színházban.
Kiadásunk praktikus kiadás, amely tranzpozíciójában elsősorban az énekesek szempontjait veszi tekintetbe, és a kritikai kiadáshoz viszonyítva, a Möseler kiadó gyakorlatához hasonlóan, egy egész hanggal alacsonyabban adja a művet a karnagyok és énekesek kezébe. Kiadásunk impozáns, jól áttekinthető, a recitativo-k és kar-tételek latin szövege alatt pedig végig tartalmazza a mű magyar nyelvű fordítását dőlt betűkkel, amely nagyban megkönnyíti az énekesek számára a cselekmény követhetőségét, segíti őket, hogy az általuk megformált szereplő mondanivalóját  megérthessék, átélhessék, és az előadásban zeneileg is interpretálhassák a hallgatóság felé. A continuo szólam akkordikusan nem kidolgozott, a barokk zenében szokásos ún. számozott basszust tartalmaz, amely segíti a gyakorlott orgonistát, hogy a continuo-t minden esetben könnyedén az adott körülményekhez alkalmazhassa.
A "Historia di Baltazar" című kottánk megvásárolható Győrött, illetve megrendelhető honlapunk Webshop menüjéből, valamint az office@collegiummusicum.hu e-mail címen.

Balthazar - Együttesünk a Thália színházban debütál

A Nemzeti Filharmónia szervezésében január 30-án a budapesti Nagymező úti Thália Színházban két előadásra kerül sor, két bérletes előadásra, amelyen a Collegium Musicum Jaurinense Giacomo Carissimi "Historia di Balthassar" című oratorio-jának szcenírozott változatát mutatja be két felvonásban.

Izgalmas és szép kihívás ez nekünk. A Baltazar már a negyedik Carissimi-oratorio lesz, amelyet bemutatunk, kar-tételei messze a legkönnyebbek, az eddigiekkel összevetve, a dráma dinamikája, az asztaltársaság plasztikus megjelenítésének zenei megoldásai azonban magasan a többi oratorio fölé elemik a Baltazárt. A király által elkápráztatott tömeg egyrészt a kórus nagy masszájában, másrészt a virtuóz, nagy da capo áriákban megszólaló egyének hangjában válik rémisztően kézzelfoghatóvá. A tömeg csak a hangadókat ismétli. Az elkápráztatott egyén azonban, és ez már szinte a perverzió határát súrolja, háromsoros szekvencia-strófákban avat be bennünket a hedonálás rejtelmeibe, abban a strófában, amelyben egyébként hittitkok és szentek nagy tettei szólalnak meg! Hátborzongató: ahogyan Baltazár király a szent edényekbe tölti a lakoma étkeit, úgy Carissimi a szekvencia-strófa szent edényében tálalja nekünk a lakoma élveteg szövegét.

A kéz megjelenése jelenti a két felvonás cezúráját! A király rémült racitativoi komoly kontrasztot jelentenek az első felvonás nagy áriáival szemben, de igazi ellenpontjuk majd Dániel próféta szenvtelen, egyre emelkedő hangmagasságon elmondott jövendölése lesz. A király szomorú végét a két mesélő zeneileg szinte már könnyed duettje meséli el, amelyből hiányzik a Jephte-ben tapasztalt megrendültség, ahogyan a zárókórusból is! Helyét átveszi a moralizálás, a Carmina Burana hangulatát idéző nagy, bájos közhelygyűjtemény.
Reméljük, méltó módon sikerül színpadra állítanunk e nagyszerű művet. Parádés szereposztásunkkal kissé még csigáznám az érdeklődést, a koreográfiát Tárnoki Tamás tervezi meg és tanítja, a zenei rendező Kelemen Áron OSB és Soós Gábor orgonaművész.

Zirci tábor - 2010

Augusztus 24-én ért véget a Collegium Musicum Jaurinense hagyományos Zirci Tábora. Az idei tábor legfontosabb célja az előttünk álló 2010/2011-es évad előkészítése volt. Minden évben, legkésőbb a tábor kezdetére kell véglegesen körvonalazni az együttes művészeti programját a következő évadra.

A "Missa Beati Omnes" cimlapja az első kiadásban

Hagyományainknak megfelelően újabb Carissimi-oratorio kerül előadásra, a "Balthazar". A tábor résztvevői megismerkedhettek az oratorio történetével, szcenírozásának alapelveivel, és megkezdtük a gondolkodást a szereposztásról is. A "Balthazar" jóval nagyobb lélegzetvételű mű, mint az "Ábrahám és Izsák" volt. Éppen ezért a tavalyinál jóval rövidebb lélegzetű zenekaros misével, Valentin Rathgeber "Missa Beati Omnes" című művével kezdtük a megismerkedést. Valentin Rathgeber 1735-ben járt Győrben, és a fennmaradt források tanúsága szerint dirigálta is együttesünket. A Pannonhalmán őrzött egykori kottatárunkban szinte egy teljes folyóméternyi kotta, azaz szólamkönyv maradt Rathgeber műveiből, győri együttesünknek mind a 20 Rathgeber-opus ott sorakozott, sorakozik a kottatárában. Valentin Rathgeber a német nyelvterületen rendkívül ismert és népszerű a régizenét kedvelő közönség körében. A "Missa Beati Omnes" olyan mű, amely együttesünk kottatárában szerepel, és amely ennél fogva minden bizonnyal el is hangzott több alkalommal a Chorus Collegii Jaurini előadásában az 1700-as évek első felében.
A tábor próbái, közösségi programjai jó hangulatban teltek, különösen is a vasárnapi ebéd, amelynek megszervezéséért ezúttal is köszönetet mondunk Mohay József doktor úrnak. Immáron nem ér készületlenül bennünket az évkezdés, sorainkba pedig várjuk az új kiváló énekeseket!

Itália 2010 - beszámoló

Július 13-án, nem sokkal kilenc óra után érkeztek autóink a Perjelség épületéhez. Két nappal korábban ugyanebben az órában számolt be az olasz televízió montecassino-i szereplésünkről Szent Benedek atyánk nyári ünnepén. De kezdjünk csak mindent szépen sorjában!

2009 májusában vetődött fel a gondolat, hogy 2010 nyarán Montecassino-n énekeljünk Szent Benedek ünnepén. A felvetést mi nagy örömmel fogadtuk, hiszen ez már az ötödik alkalom volt, hogy a CM ott járt, a harmadik, hogy Szent Benedek ünnepét Montecassino-n töltötte. Idei utazásunkat e meghívás köré szerveztük, a szólistákkal, most kevesebb fellépéssel, sokkal több pihenéssel, városnézéssel, nomeg egy kis tengerparttal.

2010. július 5-én indultunk, és szinte meg sem álltunk Padova-ig, hiszen most először kaptunk időpontot a világhírű Giotto-freskók megtekintésére. Rövid ismertető után 20 percet kaptunk a képekkel. Fantasztikus volt! Este a Santa Giustina Apátságban vacsoráztunk, amelynek történetéhez igen sok szállal kapcsolódik a Magyar Bencés Kongregáció is. Fogadásunkra az apát úr személyesen jött ki, másnap, miután megérkeztünk Velencéből, énekeltünk az esti konventmisén. No igen, és 6-án pedig Velencében voltunk. Monteverdi sírjánál megálltunk, akinek oly sok darabját énekeltük már, aztán természetesen a San Marco, a San Giorgio, hiszen ezek megtekintése nélkül kár lenne elmenni Velencéből. A Bencés Apátságban egy kis uzsonnára is meghívtak bennünket.

Június 7-én délelőtt megnéztük Padova legfontosabb nevezetességeit, imádkoztunk Szent Antal sírjánál, majd ebéd után tovább indultunk Monteoliveto Maggiore felé. Utazásunk első váratlan kalandja ekkor következett be. Teljes-pályás útzár az autópályán, úgyhogy alternatív utat kellett keresnünk, amit persze rajtunk kívül még nagyon sokan megtaláltak, így meglehetősen lassan haladtunk, és másfél órát késtünk a szállásunkról. A vacsoránkat a nagy apátság perjele tálalta fel nekünk személyesen. Másnap Siena-ba mentünk, ahol először is egy autószerelőt kellett keresnünk, mert a Transporter hűtővize állandóan elfolyt, találtunk egyet, meg is ígérte, hogy este hatra készen is lesz az autó. Siena gyönyörű volt, az autószerelő pedig olasz… este nyolcra lett kész, így immáron még többet, két órát késtünk, ezért aztán vacsoránkat már személyesen a főapát szolgálta fel. Nagyon jól esett gondoskodó vendégszeretetük. 9-én reggel korán indultunk, előbb még részt vettünk az apátság gyönyörű laudesén, majd Róma felé vettük az irányt. Itt jött a következő váratlan esemény. A helyi BKV sztrájkja miatt kissé borult a programunk, és így az autók is elképesztő mennyiségben voltak az utakon, ami miatt kissé nehezen lehetett haladni. Mindent összevéve a Vatikán kivételével a többi programot végig tudtuk járni, és a fiúknak nagyon tetszett így is, amit Rómából láttak, hiszen jónéhányan először voltak itt. Délután aztán újabb baleset az autópályán, újabb teljes útzár, újabb késés… Pedig nagyon nem szerettük volna, hiszen Montecassino-ra igyekeztünk, és Don Germano nagyon pontos ember, nem szereti a késést, és ez 2010. július 9-én sem volt másként. Mindenesetre vacsorára éppen odaértünk. 10-én aztán Nápolyt néztük meg, délután egy kis tengeri fürdőzést iktatva a programba. Este próbáltunk 11-ére, és korán lefeküdtünk. Szent Benedek ünnepén az ünnepi Szentmisén énekeltünk, én magam nagyon elégedett voltam a fiúk teljesítményével. Az ünnepi ebéd minden várakozásunkat felülmúlta, a szieszta és a vesperás után megnéztük az apátságot, majd a nem különben bőséges vacsora után egy kis rekreáció következett.

Július 12-én a reggeli órákban indultunk haza, a terveink szerint Firenze érintésével. De ekkor az autópályán újabb baleset, újabb teljes útzár. A Transporter teljesen beakadt, mi a Polo-val ki tudtunk állni Orvieto-ba, megtekinteni a székesegyház híres homlokzatát és ereklye-kápolnáját. Este újra késve érkeztünk Praglia-ba. Bőséges vacsora után pihenni tértünk, hiszen a beragadt autópályán álldogálás sokunkat eléggé megviselt. 13-án délelőtt megnéztük az apátságot, majd pedig ebéd után útra keltünk.

Nem volt egyszerű az út, sok váratlan eseménnyel, körülménnyel kellett megbirkóznunk, de ezekkel együtt is egy nagyon jó hangulatú, nagyon tanulságos, szép utazás volt. A megcsodált építészeti és képzőművészeti remekek közül nem egyet magam is először láttam. És nagyon jók voltak a közös éneklések, amelyek közül különösen is kiemelkedik emelkedettségében, átéltségében és művészi színvonalában Monteoliveto az érkezésünk estéjén, valamint Montecassino. 14-en voltunk, 10 diák, két felnőtt szólistánk, valamint a Cancellarius úr és jómagam. Köszönet mindenkinek, aki az utazásunkat segítette: Éger Csaba cancellarius-nak a szervezésben való segítségéért, minden énekesnek a váratlan helyzetekben is a hősies helytállásért! Külön köszönet, a „Győr Kulrúrájáért Alapítvány”-nak, aki utazásunkat támogatta. Nagy örömömre szolgált a CM-os utak alkalmával már magszokott kiváló hangulat, a baráti együttlétek! És még egy fontos dolog: 2011 tavaszára Cassino-ba invitáltak bennünket az egész CM-mal! Deo Gratias!

Évadzáró és lemezbemutató koncert - 2010. június 6.

Az utóbbi években nagy érdeklődés kíséri a Collegium Musicum Jaurinense évadzáró koncertjeit. Az idei évben sem volt ez másként. Templomunk padjait már a kollégista diákok érkezése előtt zsúfolásig megtöltötték, a szülők, rokonok, barátok, iskolánk tanárai és öregdiákjai, és természetesen mindazok, akik az elmúlt években megkedvelték zenei stílusunkat, együttesünket, különös tekintettel támogatóinkra, akik nélkül együttesünk magas szinvonalon végzett munkája aligha lett volna tartható.
De ilyenkor figyelmünk mégiscsak, csak úgy, mint hallgatóinknak, elsősorban az együttes tagjaira irányul, az elmúlt egy évben végzett munkánkért adunk ilyenkor hálát, és gyümölcseit szeretettel osztjuk meg hallgatóinkkal, különösen is azokkal, akik munkánkat bármilyen formában támogatták.
Az elmúlt egy évben az itthoni liturgikus szolgálatokon túl 22 külső fellépésünk volt. Először is 2009 júniusában, néhány nappal a brazíliai utazásunk előtt a "Múzeumok éjszakája" rendezvénysorozat keretében a győri zsinagógában volt önálló koncertünk. 2009. június 25. és július 14. között Brazíliában vendégszerepeltünk, ahol három államban összesen 16 fellépésünk volt, köztük öt Rio de Janeiro-ban. 2009. december 4-én Budapesten, a Liszt Ferenc téren volt önálló koncertünk. Ugyancsak decemberben a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájában felvettük "Suscepimus" című albumunk hanganyagát. 2010. április 9-12-ig ausztriai körutazáson vehettünk részt négy fellépéssel, közülük a legrangosabb április 11-én a Salzburgi Dómban énekelt misénk volt. A liturgikus szolgálatok közül különösen is kiemelkedett a virágvasárnapi szentmise, ahol T. Vittoria Máté-passióját énekeltük.

A koncertet immár hagyományosan J. B. Lully Marche des Turcs-a nyitotta, templomunk nagyorgonáján Soós Gábor orgonaművész úr előadásában. Ezt követően új lemezünk egyik legszebb gregorián tétele, az Alleluja-Magnus Dominus hangzott el, a verzust Éger Csaba szólóelőadásában hallhattuk. Rövid ismertető után együttesünk G. Carissimi Missa Concertata című művét adta elő, majd egy, a CD-n hallható Kerll orgonadarab után az immáron elmaradhatatlan Carissimi-oratorio következett, az idei évben Carissimi "Abraham et Isaac"-ja. Legszebb, és egyben leginkább megrendítő jelenetét, Ábrahám és Izsák duettjét Pál Gergely és Völner Marcell előadásában hallhattuk. A Historicus szerepében Farkas Bence énekelte a technikailag nem csekély kihívást jelentő szólókat. Az Isten szerepében Veisz Richárd, az Angyal szerepében Judák Viktor énekelt. Az új szólisták közül külön is szeretném kiemelni Völner Marcell és Judák Viktor teljesítményét! Mindketten egy rendkívül nehéz hangfajban teljesítették nem csekély művészi színvonalon a hivatásos énekeseknek is nagy kihívást jelentő feladatukat! A koncertet Marcell Durufle Ubi Caritas-a zárta.

Hatalmas tapsot kaptunk, sok elismerést és gratulációt! A koncert után, együttesünk régmúlt hagyományai szerint a Mária-oszlophoz mentünk, ahol elénekeltük a Salve Regina-t.
Minden kétséget kizárva állapíthatjuk meg, évadzáró koncertünk hangulata és művészi színvonala méltó volt a 2009/2010-es évadhoz! Ez úton is köszönöm minden kedves kollégám munkáját, különösen is Soós Gábor orgonaművész úr, succentorunk, és egyesületünk elnökségi tagjának munkáját az együttes művészeti vezetésében, legalább ennyire Éger Csaba cancellarius, egyesületünk alelnökének munkáját az éves programok szervezésében és lebonyolításában, Takács Hajnalka és Bella Tünde tanárnők munkáját a zenekarban játszó diákok felkészítésében és művészi játékukban, Scheck Ádám tanár úr munkáját a mélyvonósok megszervezésében és művészi játékában, összes támogatónk segítségét, de különösen is Iróffy Zsolt atyáét, a Pannonhalmi Főapátságét, a Christmann Speditőr KFT-ét, és természetesen a győri Bencés Gimnáziumét! Istennek hála e szép és tartalmas évadért! Deo gratias!

SALZBURG és a többiek...

Április 12-én este 10 óra 10 perckor megérkeztünk ausztriai utazásunkról, amelyen a koncert-együttes majdnem teljes létszámmal, 47 fővel vett részt. A különféle közösségi portálokon megjelent beszámolók alapján is megerősíthetem, a szakmai sikereken túl nagyon jó hangulatban tölthetett együtt négy teljesnapot e kiváló társaság :)
Április 9-én, pénteken reggel indultunk el Győrből. A déli órákra már Melkbe érkeztünk, ahol rész vettünk a szerzetesek déli imádságán, majd énekeltünk a templomban, utána pedig a kis városka szívében ki-ki ebédje után nézett. A késő-délutáni órákban érkeztünk meg Kremmsmünsterbe, ahol vacsorával és szállással fogadtak bennünket. A monostor egyik kápolnájában tartottunk kisebb házi koncertet, megköszönve ezzel a vendéglátást. Szombaton a reggeli után megnéztük az apátságot, majd pedig elindultunk Salzburgba. Kicsivel a tervezett idő előtt megérkeztünk. Czifra János, a Salzburgi Dóm karnagya már a külvárosban fogadásunkra sietett, a szállás elfoglalása után pedig a belvárosba hívott bennünket ebédelni, ahol az eredetileg magyar gulyásleves osztrák változatát kóstolhattuk meg. Délután megmutatta nekünk mindazt Salzburg-ból, ami egy délutánba beleférhetett, öt órakor már a Dómban próbáltunk, aztán vacsora és korai fekvés következett, hiszen vasárnap volt a nagy nap, ami köré egész utunk szerveződött. Vasárnap 9-re értünk be a Dómkórus próbatermébe. Beéneklés és átöltözés után 10 órakor elkezdődött a Szentmise. Azt hiszem, ekkora térben még nem énekeltünk. Czifra János karnagy úr segítségével sikerült olyan helyet választani a kupola alatt az éneklésre, amely mégis szép, telt hangzást adott a Dóm egész területén, minden egyes darabunk csodaszépen szólalt meg, nekem, mint karnagynak, a virágvasárnapihoz hasonló élményt adva. A Szentmise után olyan bőséges ebédet kaptunk, amit elképzelni is szép teljesítmény, amelyet még szebbé tett a baráti beszélgetés, immár felszabadultan az asztalnál. Ebéd után indultunk tovább. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon-nagyon ritkán kaptunk annyi vendégszeretetet és figyelmes törődést, mint amennyit Salzburgban Czifra János karnagy úrtól! Ez úton is hálásan köszönjük mindazt, amit értünk tett!

Az esti órákban, kissé esős időban érkeztünk meg Göttweig-be. Az apátság ifjúsági szállásán már a csocsó él a billiárd voltak a fő műsorszám, a csapat hölgy-tagjai pedig a vacsora előkészítésében és tálalásában serénykedtek. Hétfőn délelőtt megnéztük az apátságot, a déli imádság előtt köszönetképpen énekeltünk a szerzeteseknek, Majd ebéd után útra keltünk Heiligenkreuz felé.
Nem sokkal négy óra előtt érkeztünk. Svester Rozina várt bennünket, és ő mutatta meg nekünk az apátságot. Az idegenvezetés után rövid próba következett, Majd átöltöztünk, és részt vettünk a vesperáson. A vesperás után adtunk koncertet a szerzeteseknek és a ház vendégeinek, akik nagy szeretettel fogadták előadásunkat. A koncert után sokat sejttető vadász terembe vonultunk, ahol olyan lakomával vártak bennünket, amilyenre még álmunkban sem gondoltunk. Alakoma után még egy kis jó hangulatú éneklés következett a buszban, majd a tervezett időre sikerült megérkeznünk Győrbe.

Hálásan köszönöm mindazoknak ezt az utat, akik a szervezésében és a lebonyolításában részt vettek, először is Éger Csabának, akire a gyakorlati teendőknek nem csak a megszervezése, hanem a lebonyolítása és kézbentartása is jócskán kijutott, és aki a fiúktól hálából egy rajongói klubot is kapott. Hálásan köszönöm Czifra Jánosnak a meghívást és a szervező munkát Salzburgban, és még egyszer azt a sok-sok figyelmességet és vendégszeretetet. Köszönöm Svester Rozinának a Heiligenkreuz-i programunk igen szinvonalas szervezését és lebonyolítását.
Külön köszönöm Soós Gábor kollégámnak, hogy együtt készítettük föl az énekeseket az útra, Takács Hajnalka és Bella Tünde kolléganőknek a hangszeresek felkészítését, és mindenkinek minden munkáját, amellyel hozzájárult e szép és sikeres úthoz! Deo Gratias!

Megjelent a SUSCEPIMUS!

2010. április 7-én a székesfehérvári Videoton gyárból megérkeztek az immáron teljesen kész CD-k, amelyeket ausztriai utazásunkra már magunkkal is vihetünk. A mind tartalmában, mind megjelenésében igencsak igényesre sikerült lemezt hamarosan több helyen is megvásárolhatják. Információkat találhatnak róla két nyelven a honlapunk fejléce alatti linkekre kattintva, megvásárolhatják hamarosan a Magyar Bencés Kongregáció házainak boltjaiban, Budapesten, a Bencés Könyvesboltban, az Ecclesia-nál, és számos könyvesbolt-hálózat üzleteiben. De, ha tehetik, rendeljék meg közvetlenül tőlünk, a bemutató koncertig bevezető árban kapható a fenti címen és elérhetőségen, akár személyesen, akár utánvétellel. Még egyszer köszönetet mondok mindazoknak, akik lemezünk elkészítésében segítettek bennünket, elsősorban Íróffy Zsolt atyának, és mindenkinek, aki munkájával és adományaival támogat bennünket! Deo Gratias!

Virágvasárnap

Március utolsó hétvégéjén intenzív hétvégét tartottunk. Közeledik az ausztriai utazás, készülni kell. De az együtt töltött három napnak mindez csak a felét töltötte ki. Virágvasárnap este nem akármilyen tapasztalatra tehetett szert, aki ellátogatott a Bencés templomba a fél hétkor kezdődő vesperásra, majd az azt követő Szentmisére. A vesperást, szokásunkhoz híven, az Antiphonale Monasticum-ból énekeltük. A szenvedés időszakában azonban a liturgia rendkívüli jelekkel figyelmeztet bennünket a Húsvét közelségére. Ilyenkor, csak úgy, mint az első időkben, a zsoltárok végéről elmarad a Gloria Patri, ahogy közeledünk a nagyszombathoz, az imaórák egyre szikárabbak, dísztelenebbek lesznek, mígnem e fokozott lelki vágyódásban végre eljutunk a Szent Húsvét ünnepéhez. E szikár készületet tapintatosan törte meg csupán Palestrina Vexilla Regis himnusza, amelyet a szólistákkal és az egész közösséggel felváltva énekeltünk.
A Szentmise a körmenettel kezdődött. Immáron hagyományosan az idén is Tomaso Vittoria Máté-passióját énekeltük, de először fordult elő, hogy teljes létszámban. Öröm volt vezényelni. Mind a kórus, mind pedig a szólisták olyan biztos tudással vezették a passiót, hogy vezénylés közben is rá- rácsodálkoztam arra, amit éneklünk, ami a karvezetőnek igencsak ritkán adatik meg. Feljánlásra egy Durufle-motettát énekeltük, az ordinárium-tételek pedig Lotti Missa a 3 Voci c. művéből hangzottak el. A liturgia után is nagyon sokan szólítottak meg, sőt az utána következő napokban számomra ismeretlen emberek az utcán állítottak meg, hogy mennyire felemelő és szép liturgia volt. Valóban, ritkán telik meg ennyire a templom, és valóban, páratlan lelki tapasztalatra tehetett szert, aki ott volt. A dicsőség Istené, én pedig megköszönöm mindazoknak, akik a munkájukkal és odaadó szolgálatukkal részt vettek benne!

Carissimi: Abraham et Isaac

Január 4-én új művet kezdünk megtanulni. Az Ábrahám és Izsák történetét feldolgozó Carissimi-oratório a Jephte-hez hasonlóan nem látványos felrakásokkal, dús hangszereléssel éri el páratlan drámai hatását, hanem egyszerű, mindössze néhány szólamot mozgató jeleneteinek hihetetlenül intenzív megragadásával. Az oratorio drámai középpontja, Ábrahám és Izsák beszélgetése szoros rokonságot mutat Jephtének és leányának sorsdöntő párbeszédével. Mindössze két szólam, a kíséret csak continuo, azaz mindössze két hangszer. Amíg azonban Jephte bíra történetében mind a címszereplő, mind pedig a lánya tudatában vannak a tragikus végnek, addig Ábrahám és Izsák történetének szívbemarkoló sajátossága a sötét tónusú harmóniákkal kísért, szaggatottan fel-felsóhajtó, a tragédia tudatában lévő Ábrahám recitativo-jának és a mit sem sejtő Izsák recitativo-jának, még a duettben is megőrzött kontrasztja. Ábrahám sóhajait Izsák világos harmóniái teszik még sötétebbé, még tragikusabbá, valamint a vissza-visszatérő, dúr-harmóniákkal kísért, atyja sóhajai közé tűzdelt kérdése: "Hol az égőáldozat".
A történet zenei főszereplője kétségtelenül a "historicus", akinek a szokottnál több drámai szerep jut. A sorsdöntő pillanatokban ugyanis a két főszereplő hallgat. A darab elején Ábrahám készülődése is már figyelemreméltó zenei fordulatokkal lepi meg a hallgatót, az oltár elkészítése és Izsák megkötözése, amelyet egy tekeredő kötélre emlékeztető koloratúra tesz "látványossá", nem hagy kétséget bennünk Ábrahám eltökéltségéről és tragédiájának komolyságáról.
A darab aranymetszésében lép elő az "angyal", a g-moll-ból egyszeriben G-dúr lesz, a két hangnem közös vezetőhangja új értelmezést kap, és a dráma egyszeriben önfeledt örömmé változik. Ábrahám és Izsák újra duettet énekel, a megszabadulás öröménekét, a metrum 3-ba vált, a költött szövegre komponált "da Capo" tétel szellemes zenei súlyai kápráztatják el immár a hallgatót. És ahogyan egy igazi drámában illik, az utolsó, szintén "da Capo" tétel a "kar" éneke, Carissimitől már megszokott módon enyhén zsoltáros ízesítéssel. Némi meglepetést e kórustétel közép-része tartogat csupán: Izsák megszabadul a tűztől, a kardtól, a haláltól, és a zenei fokozás csúcsán: atyja kezétől...
Noha a főszereplők párbeszéde rokon a Jephtével, a darab szövegének dinamikája éppen az ellentéte annak. Amíg Jephte bíra győzelmének öröme a darab második felében gyászba és fájdalomba fordul, addig itt Ábrahám gyásza és fájdalma változik önfeledt örömmé.
Reményeink szerint a mű február közepére bemutatható állapotban lesz. A continuo megszervezése most nagyobb körültekintést igényel, mivel az egymástól erősen eltérő, és erősen eltérő zenével megkomponált karaktereket szeretném a nekik megfelelő más-más hangszerekkel kísérni, ezek mindegyike azonban még nem áll rendelkezésünkre. De erről majd egy kicsit később még szólunk...
Most január 4-től énekeseinkkel és hangszereseinkkel belevágunk a mű megtanulásába, a fejleményekről majd írok.