SALZBURG és a többiek...

Április 12-én este 10 óra 10 perckor megérkeztünk ausztriai utazásunkról, amelyen a koncert-együttes majdnem teljes létszámmal, 47 fővel vett részt. A különféle közösségi portálokon megjelent beszámolók alapján is megerősíthetem, a szakmai sikereken túl nagyon jó hangulatban tölthetett együtt négy teljesnapot e kiváló társaság :)
Április 9-én, pénteken reggel indultunk el Győrből. A déli órákra már Melkbe érkeztünk, ahol rész vettünk a szerzetesek déli imádságán, majd énekeltünk a templomban, utána pedig a kis városka szívében ki-ki ebédje után nézett. A késő-délutáni órákban érkeztünk meg Kremmsmünsterbe, ahol vacsorával és szállással fogadtak bennünket. A monostor egyik kápolnájában tartottunk kisebb házi koncertet, megköszönve ezzel a vendéglátást. Szombaton a reggeli után megnéztük az apátságot, majd pedig elindultunk Salzburgba. Kicsivel a tervezett idő előtt megérkeztünk. Czifra János, a Salzburgi Dóm karnagya már a külvárosban fogadásunkra sietett, a szállás elfoglalása után pedig a belvárosba hívott bennünket ebédelni, ahol az eredetileg magyar gulyásleves osztrák változatát kóstolhattuk meg. Délután megmutatta nekünk mindazt Salzburg-ból, ami egy délutánba beleférhetett, öt órakor már a Dómban próbáltunk, aztán vacsora és korai fekvés következett, hiszen vasárnap volt a nagy nap, ami köré egész utunk szerveződött. Vasárnap 9-re értünk be a Dómkórus próbatermébe. Beéneklés és átöltözés után 10 órakor elkezdődött a Szentmise. Azt hiszem, ekkora térben még nem énekeltünk. Czifra János karnagy úr segítségével sikerült olyan helyet választani a kupola alatt az éneklésre, amely mégis szép, telt hangzást adott a Dóm egész területén, minden egyes darabunk csodaszépen szólalt meg, nekem, mint karnagynak, a virágvasárnapihoz hasonló élményt adva. A Szentmise után olyan bőséges ebédet kaptunk, amit elképzelni is szép teljesítmény, amelyet még szebbé tett a baráti beszélgetés, immár felszabadultan az asztalnál. Ebéd után indultunk tovább. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon-nagyon ritkán kaptunk annyi vendégszeretetet és figyelmes törődést, mint amennyit Salzburgban Czifra János karnagy úrtól! Ez úton is hálásan köszönjük mindazt, amit értünk tett!

Az esti órákban, kissé esős időban érkeztünk meg Göttweig-be. Az apátság ifjúsági szállásán már a csocsó él a billiárd voltak a fő műsorszám, a csapat hölgy-tagjai pedig a vacsora előkészítésében és tálalásában serénykedtek. Hétfőn délelőtt megnéztük az apátságot, a déli imádság előtt köszönetképpen énekeltünk a szerzeteseknek, Majd ebéd után útra keltünk Heiligenkreuz felé.
Nem sokkal négy óra előtt érkeztünk. Svester Rozina várt bennünket, és ő mutatta meg nekünk az apátságot. Az idegenvezetés után rövid próba következett, Majd átöltöztünk, és részt vettünk a vesperáson. A vesperás után adtunk koncertet a szerzeteseknek és a ház vendégeinek, akik nagy szeretettel fogadták előadásunkat. A koncert után sokat sejttető vadász terembe vonultunk, ahol olyan lakomával vártak bennünket, amilyenre még álmunkban sem gondoltunk. Alakoma után még egy kis jó hangulatú éneklés következett a buszban, majd a tervezett időre sikerült megérkeznünk Győrbe.

Hálásan köszönöm mindazoknak ezt az utat, akik a szervezésében és a lebonyolításában részt vettek, először is Éger Csabának, akire a gyakorlati teendőknek nem csak a megszervezése, hanem a lebonyolítása és kézbentartása is jócskán kijutott, és aki a fiúktól hálából egy rajongói klubot is kapott. Hálásan köszönöm Czifra Jánosnak a meghívást és a szervező munkát Salzburgban, és még egyszer azt a sok-sok figyelmességet és vendégszeretetet. Köszönöm Svester Rozinának a Heiligenkreuz-i programunk igen szinvonalas szervezését és lebonyolítását.
Külön köszönöm Soós Gábor kollégámnak, hogy együtt készítettük föl az énekeseket az útra, Takács Hajnalka és Bella Tünde kolléganőknek a hangszeresek felkészítését, és mindenkinek minden munkáját, amellyel hozzájárult e szép és sikeres úthoz! Deo Gratias!

Megjelent a SUSCEPIMUS!

2010. április 7-én a székesfehérvári Videoton gyárból megérkeztek az immáron teljesen kész CD-k, amelyeket ausztriai utazásunkra már magunkkal is vihetünk. A mind tartalmában, mind megjelenésében igencsak igényesre sikerült lemezt hamarosan több helyen is megvásárolhatják. Információkat találhatnak róla két nyelven a honlapunk fejléce alatti linkekre kattintva, megvásárolhatják hamarosan a Magyar Bencés Kongregáció házainak boltjaiban, Budapesten, a Bencés Könyvesboltban, az Ecclesia-nál, és számos könyvesbolt-hálózat üzleteiben. De, ha tehetik, rendeljék meg közvetlenül tőlünk, a bemutató koncertig bevezető árban kapható a fenti címen és elérhetőségen, akár személyesen, akár utánvétellel. Még egyszer köszönetet mondok mindazoknak, akik lemezünk elkészítésében segítettek bennünket, elsősorban Íróffy Zsolt atyának, és mindenkinek, aki munkájával és adományaival támogat bennünket! Deo Gratias!

Virágvasárnap

Március utolsó hétvégéjén intenzív hétvégét tartottunk. Közeledik az ausztriai utazás, készülni kell. De az együtt töltött három napnak mindez csak a felét töltötte ki. Virágvasárnap este nem akármilyen tapasztalatra tehetett szert, aki ellátogatott a Bencés templomba a fél hétkor kezdődő vesperásra, majd az azt követő Szentmisére. A vesperást, szokásunkhoz híven, az Antiphonale Monasticum-ból énekeltük. A szenvedés időszakában azonban a liturgia rendkívüli jelekkel figyelmeztet bennünket a Húsvét közelségére. Ilyenkor, csak úgy, mint az első időkben, a zsoltárok végéről elmarad a Gloria Patri, ahogy közeledünk a nagyszombathoz, az imaórák egyre szikárabbak, dísztelenebbek lesznek, mígnem e fokozott lelki vágyódásban végre eljutunk a Szent Húsvét ünnepéhez. E szikár készületet tapintatosan törte meg csupán Palestrina Vexilla Regis himnusza, amelyet a szólistákkal és az egész közösséggel felváltva énekeltünk.
A Szentmise a körmenettel kezdődött. Immáron hagyományosan az idén is Tomaso Vittoria Máté-passióját énekeltük, de először fordult elő, hogy teljes létszámban. Öröm volt vezényelni. Mind a kórus, mind pedig a szólisták olyan biztos tudással vezették a passiót, hogy vezénylés közben is rá- rácsodálkoztam arra, amit éneklünk, ami a karvezetőnek igencsak ritkán adatik meg. Feljánlásra egy Durufle-motettát énekeltük, az ordinárium-tételek pedig Lotti Missa a 3 Voci c. művéből hangzottak el. A liturgia után is nagyon sokan szólítottak meg, sőt az utána következő napokban számomra ismeretlen emberek az utcán állítottak meg, hogy mennyire felemelő és szép liturgia volt. Valóban, ritkán telik meg ennyire a templom, és valóban, páratlan lelki tapasztalatra tehetett szert, aki ott volt. A dicsőség Istené, én pedig megköszönöm mindazoknak, akik a munkájukkal és odaadó szolgálatukkal részt vettek benne!