Ma 7 éves a CM!

Kerek hét esztendővel ezelőtt, a mai napon, szeptember 17-én volt a Collegium Musicum Jaurinense alakuló ülése, nyolc diák részvételével. Nagy utat tettünk meg azóta, jelenleg több, mint nyolcvanan énekelnek és zenélnek a CM keretei között. Érdemeinket most nem soroljuk, inkább hálát adunk az Úristennek az elmúlt hét évért, és hálával gondolunk mindazokra, akik egyengették utainkat, elsősorban Bubnó Tamás tanár úrra, Gáspár- és Tamás atyákra, és mindazokra, akik bármit, vagy éppen nagyon sokat tettek, tesznek értünk! Kedves CM! Isten éltessen sokáig!

Giacomo Carissimi

Ahogyan az elmúlt években, így az idén is Carissimi zenéje uralja évadunkat. Az első félévben felvételt készítünk a "Missa Concertata in C" című művéről, a második félévben pedig újra nagyszabású oratórikus előadást tervezünk a Bencés Templomban. Carissimit azonban sajnos még mindig nagyon kevesen ismerik. E néhány mondat, reményeim szerint, annak az embernek a jobb megismerését szolgálja majd mindannyiunknak, akinek a zenéje már olyannyira közel áll hozzánk.
Giacomo Carissimi egy kézműves legfiatalabb gyermekeként a Rómától néhány kilométerre fekvő kisvárosban, Marino-ban született 1605-ben. Április 18-án keresztelték, a születése napját nem ismerjük. 18 éves, amikor Tivoli-ba kerül, ahol két évig énekel a Dóm kórusában, további két évig pedig orgonista. 1628-ban Assisi-be megy, ahol a San Rufino templom karnagya lesz. Alig egy év elteltével azonban visszatér Rómába, és 1629-től élete végéig a Collegium Germanicum et Hungaricum "maestro di cappella"-jaként működik.
A 16. században alapított jezsuita tanintézetek közül az egyik legkorábbi és legtekintélyesebb intézmény volt a Collegium Germanicum et Hungaricum. Kezdetben csak német papokat neveltek itt, de a Collegium tevékenységi köre csakhamar kitágult, és igen gazdag zenei életnek adott teret, ahol állást kaphatott a nagy spanyol karnagy-komponista, Tomás Luis da Victoria is. Carissimi majd fél évszázaddal Victoria után került a Collegium-ba. Zenére tanította a diákokat, irányította a kórust, és gondoskodott a Collegium-hoz tartozó S. Apollinare templom zenei életének szervezéséről is. 1637-ben pappá szentelték. Állásában minden bizonnyal nagyon jól érezhette magát. 1643-ban, Monteverdi halála után felkínálják neki a velencei San Marco karnagyi állását, nem sokkal később Brüsszelbe is hívják, de Carissimi mindkét esetben Róma, és addigi munkája folytatása mellett dönt. 1674. január 12-én halt meg. Szeretett temploma kriptájában temették el, de sírja sajnos a San Apollinare átépítésekor megsemmisült.
Carissimi magas, karcsú termetű, melankóliára hajlamos, az emberekkel mindig barátságos természetű volt, kortársainak visszaemlékezése szerint. 1773-ban amikor feloszlatták a jezsuita rendet, kéziratainak döntő többsége megsemmisült, így műveit jórészt másolatokból ismerjük. 16 oratóriuma, 3 miséje, 100 motettája és közel 150 világi kantátája maradt fenn. Oratóriumainak librettoit valószínűleg maga állította össze a bibliai szövegek segítségével. Hangszerelésükben mindig szerény méretű együttest alkalmaz. Amennyiben Monteverdit tekintjük az opera atyjának, úgy Carissiminek legalább ilyen érdemei vannak az oratórium műfajának megalkotásában. Hatása hosszú évszázadokig meghatározó volt. Händel számos oratóriumának zenei anyaga igen szoros rokonságot mutat Carissimi zenéjével. Sajnálatos, hogy műveinek máig nincsen összkiadása, és nyomtatásban megjelent műveit is olyan régen adták ki utoljára, hogy csak igen nagy nehézségek árán szerezhetőek meg. Reméljük, a Collegium Musicum Jaurinense erőfeszítései és előadásai sokakkal kedveltetik meg Carissimi zenéjét és személyét.

Fotók a brazíliai útról

A napokban végre megkezdődött a brazíliai fotók válogatása és feltöltése. Mivel óriási anyagról, mintegy 10 000 felvételről van szó, a munka időigényes. Sajnos sok a homályos, vagy egyéb hibák miatt használhatatlan kép, amelyeket ki kell válogatnunk, valamint arra is törekszünk, hogy áttekinthető méretű albumokat hozzunk létre, amelyeket nem lesz unalmas nézegetni. Most, a munka első szakaszában a tiradentes-i képeket tesszük közzé a galériánkban. Hamarosan négy további album megjelenése várható: Utazás - Sao Paulo; Franca; Rio; Portrék

Az új tanév küszöbén

Kedves Szülők, kedves énekesek és hangszeresek, kedves barátaink!
Megkezdődött az új tanév a Collegium Musicum számára is, és azt hiszem, soha még ilyen gazdag és tartalmas nyarat nem tudhattunk magunk mögött, mint ezt az ideit. A brazíliai utazásunk 15 fellépése mindamellet, hogy óriási élmény volt, a rutin- és tapasztalatszerzés szinte páratlan lehetőségét adta meg együttesünknek. Az idei, augusztus végén megrendezett hagyományos zirci kurzus már e megszerzett rutin boldog birtokosaiként nagyobb lépések megtételére tett képessé bennünket, mint az elmúlt években. A lehetőséget ajándékba kaptuk, és nem győzünk érte eléggé hálásak lenni elsősorban a Jóistennek, aki olyan nagyszerű pártfogókat adott együttesünknek, mint Zsolt atya, aki nélkül brazíliai utazásunk, és mindaz, ami ez útból következik, csak szép álom maradt volna. Az ajándékot, lehetőséget nem szeretnénk eltékozolni.
Az előttünk álló tanév olyan kihívásokat tartogat számunkra, amelyek nagyon komoly előrelépést jelentenek az elmúlt tanévekhez képest. Munkánkat azonban jóval szervezettebben és megtervezettebben kell végeznünk, hogy az eddigi gyakorlatunknak megfelelő heti kb. 90 perces próbákat ne kelljen lényegesen meghosszabbítani. Most, a második héten befejeződnek a meghallgatások, megszületik az új szólambeosztás. A koncert-kórus számára szólampróba-beosztást készítünk a hatékonyabb munka érdekében. Az első félévben három alkalommal szervezünk intenzív hétvégét, hogy a decemberi CD-felvételre kellően fel tudjunk készülni. Az adminisztrációban és e blogban is tervezünk komoly átalakításokat, hamarosan változni fognak címek, számlaszámok, és természetesen a brazíliai képek is néhány nap múlva felkerülnek a blogra. Továbbra is várjuk észrevételeiket/észrevételeiteket, egyelőre még a régi címeken, és várunk szeretettel mindenkit liturgikus szolgálatainkra és koncertjeinkre. Mindenkinek szép új tanévet kívánok! Áron atya