Január 4-én új művet kezdünk megtanulni. Az Ábrahám és Izsák történetét feldolgozó Carissimi-oratório a Jephte-hez hasonlóan nem látványos felrakásokkal, dús hangszereléssel éri el páratlan drámai hatását, hanem egyszerű, mindössze néhány szólamot mozgató jeleneteinek hihetetlenül intenzív megragadásával. Az oratorio drámai középpontja, Ábrahám és Izsák beszélgetése szoros rokonságot mutat Jephtének és leányának sorsdöntő párbeszédével. Mindössze két szólam, a kíséret csak continuo, azaz mindössze két hangszer. Amíg azonban Jephte bíra történetében mind a címszereplő, mind pedig a lánya tudatában vannak a tragikus végnek, addig Ábrahám és Izsák történetének szívbemarkoló sajátossága a sötét tónusú harmóniákkal kísért, szaggatottan fel-felsóhajtó, a tragédia tudatában lévő Ábrahám recitativo-jának és a mit sem sejtő Izsák recitativo-jának, még a duettben is megőrzött kontrasztja. Ábrahám sóhajait Izsák világos harmóniái teszik még sötétebbé, még tragikusabbá, valamint a vissza-visszatérő, dúr-harmóniákkal kísért, atyja sóhajai közé tűzdelt kérdése: "Hol az égőáldozat".
A történet zenei főszereplője kétségtelenül a "historicus", akinek a szokottnál több drámai szerep jut. A sorsdöntő pillanatokban ugyanis a két főszereplő hallgat. A darab elején Ábrahám készülődése is már figyelemreméltó zenei fordulatokkal lepi meg a hallgatót, az oltár elkészítése és Izsák megkötözése, amelyet egy tekeredő kötélre emlékeztető koloratúra tesz "látványossá", nem hagy kétséget bennünk Ábrahám eltökéltségéről és tragédiájának komolyságáról.A darab aranymetszésében lép elő az "angyal", a g-moll-ból egyszeriben G-dúr lesz, a két hangnem közös vezetőhangja új értelmezést kap, és a dráma egyszeriben önfeledt örömmé változik. Ábrahám és Izsák újra duettet énekel, a megszabadulás öröménekét, a metrum 3-ba vált, a költött szövegre komponált "da Capo" tétel szellemes zenei súlyai kápráztatják el immár a hallgatót. És ahogyan egy igazi drámában illik, az utolsó, szintén "da Capo" tétel a "kar" éneke, Carissimitől már megszokott módon enyhén zsoltáros ízesítéssel. Némi meglepetést e kórustétel közép-része tartogat csupán: Izsák megszabadul a tűztől, a kardtól, a haláltól, és a zenei fokozás csúcsán: atyja kezétől...
Noha a főszereplők párbeszéde rokon a Jephtével, a darab szövegének dinamikája éppen az ellentéte annak. Amíg Jephte bíra győzelmének öröme a darab második felében gyászba és fájdalomba fordul, addig itt Ábrahám gyásza és fájdalma változik önfeledt örömmé.
Reményeink szerint a mű február közepére bemutatható állapotban lesz. A continuo megszervezése most nagyobb körültekintést igényel, mivel az egymástól erősen eltérő, és erősen eltérő zenével megkomponált karaktereket szeretném a nekik megfelelő más-más hangszerekkel kísérni, ezek mindegyike azonban még nem áll rendelkezésünkre. De erről majd egy kicsit később még szólunk...
Most január 4-től énekeseinkkel és hangszereseinkkel belevágunk a mű megtanulásába, a fejleményekről majd írok.
