2. nap - AZ ÜNNEP

Hétfőn délelőtt a 10 órakor kezdődő jubileumi szentmisén kezdődött a szolgálatunk, amelyet a helyi megyéspüspök celebrált, a homíliát Paulo apát úr mondta. Mi a Monteverdi-mise éneklésével es Soós Gábor tanár úr orgonajátékával járulhattunk hozzá az ünnep fényéhez. A mise után ünnepség a tornataeremben, amiből, sajnos nem túl sokat értettünk, csak az ünnep jó hangulatát érzékehettük a jelenlévőkkel. Majd egy nem kis ebéd, rövid szieszta következett, és irány Sorocaba, egy közeli város, aminek a színházában koncerteztünk. A koncert után néhany helyi magyarral talalkoztunk, beszélgettünk, majd hazatértunk az Apátsagba, szállásunkra.

Megérkeztünk! - 1. nap: Itapecerica da Serra

Tegnap este, a helyi idő szerint este 8 óra körül megérkeztünk a Sao Paulo-i repülőtér kijáratához, ahol Zsolt atya, Dom Andre igazgató úr, és még néhány kedves ismerős vártak bennünket. A bőséges vacsora után mindannyian pihenni vágytunk, hiszen a legtöbben már közel 24 órája talpon voltunk. A csomagok is majdnem rendesen megérkeztek, azt a hianyzó egyet pedig ma este meghozzák.
Vasárnap reggel Itapecerica da Serra felé vettük az irányt, ahol a 10 órakor kezdődő konventmisén énekeltünk a monostor gyönyörű templomában. A mise után megnézhettük az újonnan épült ásványvízpalackozó üzemet, majd egy igencsak bőséges ebéd várt ránk egy churrascaria-ban. Délután Embu-ban, a helyi Szentendrén jártunk, de sajnos az eleredt eső csak kevés időt engedett nekunk a nézelődésre.
Ma a hamarosan következő vacsora után próbalni fogunk,  mert holnap kemény nap var ránk, délelőtt lesz a jubileumi mise, este pedig Sorocaba-ba megyünk koncertezni egy teljesen mas műsorral. Az elkovetkező napok igencsak sűrűnek ígérkeznek, nem tudom, mikor sikerül újra számítógéphez jutni, de ígerem, amint tudok, jelentkezem. Ami a legfontosabb, hogy mindenki jól van, és jó hangulatban nézünk az előttünk álló szép kihívások elé!

2011. - Újra Brazíliában

A 2009-es utazásunk után most néhány nap múlva újra Brazíliába indulunk 12-en, a Szent Gellért Apátság meghívására, egy hétre. Ahogyan az másfél éve is volt, itt, a blogunkon igyekszem napi rendszerességgel rövid beszámolókat írni, amikor csak internethez jutunk, elsősorban - természetesen - a szüleinknek, rokonainknak, barátainknak, és mindazoknak, akik szeretettel figyelnek bennünket ez ismét nagy vállalkozásunkban. A részletekről most álljon itt az MTI beszámolója:

Brazíliai vendégszereplésre utazik szombaton a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium fiúkórusa. A kamaraegyüttes a magyar bencések által Sao Paulóban alapított iskola fennállásának 60 éves jubileumi ünnepségére kapott meghívást.

A Collegium Musicum Jaurinense nevű együttes évszázados múltjához híven döntően XVII. századi műveket vesz műsorára, amelyeknek mindegyik szólamát fiúk éneklik. A liturgikus szolgálat keretében emellett gregorián énekeket is megszólaltatnak, de énekelnek magyar népdalokat is.

A mai kórus elnevezésében és programjában is utal az elődökre, a barokk kori énekkarra, amelyet 1628-ban a jezsuiták alapítottak. A mai kórus elődjében a diákok mellett győri polgárok is énekeltek. A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után még egy darabig próbálták életben tartani az együttest, amely végül mégis megszűnt. A bencések 1802-ben átvették az iskolát, ők is tettek erőfeszítéseket a kórus újraélesztésére, amely rövidebb-hosszabb szünetekkel működött ugyan, de igazi fénykorát a XVII.-XVIII. században élte.

Forrás: MTI

Bravo! Bravissimo!

2011. január 30-án együttesünk a budapesti Thália Színházban mutatta be G. Carissmi Balthasar lakomája c. szcenírozott históriáját. Mindannyiunknak, akik jelen voltunk, dolgoztunk az előadáson, óriási, hosszú távon meghatározó élményt nyújtott a közös munka, amely a délutáni előadásban olyan szakmai mércét ütött meg, amelyről az együttes vezetőjeként csak a legnagyobb elégedettséggel szólhatok. De az én szavaim helyett álljon itt Békési Barbara tanárnőnek, iskolánk német-angol szakos tanárának beszámolója, aki a közönség soraiból tekintette meg előadásunkat, így hitelesen számolhat be arról, amit nem csak nekünk nyújtott a produkció, hanem kedves vendégeinknek, nézőinknek, különösen is szüleinknek, rokonainknak, tanárainknak, barátainknak.

taps az előadásvégén

Nem hinném, hogy az elfogultság íratja le velem az elismerés szavait. Megítélésem szerint az, amit 2011. január 30-án, a budapesti Thália Színházban volt szerencsénk látni és hallani, a Collegium Musicum Jaurinense kiemelkedő teljesítménye volt. 
A gimnázium ill. a rendház épületében járva-kelve gyakran tanúi vagyunk, amint iskolánk kórusa Áron atya vezetésével éppen próbál. Évek óta hallhatjuk miséinken diákjaink-diáktársaink énekét, illetve hangszereseink játékát. Az is lehet, hogy néha meghallgatjuk lemezfelvételeiket, esetleg még fellépésekre is elkísérjük őket. Gondolhatnánk azt is, hogy jól ismerjük őket. 
Ez azonban - annak fényében, amit múlt vasárnap délután átélhettünk - már nem tűnik magától értetődőnek.

A Filharmónia Budapest bérletes előadásaként tekinthettük meg a Collegium Musicum és a győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola diákjainak előadásában G.Carissimi: Baltazár lakomája című oratóriumát. Bár évek óta egy-egy hasonló mű előadásával kényeztetnek bennünket, most azt láthattuk, hogy produkciójuk nemcsak „hazai terepen”, hanem egy fővárosi teátrum színpadán is megállja a helyét.

a király és a királynő

A professzionális előadásokhoz szokott közönség érdeklődve hallgatta az első részt: a mű nyitányát, Áron atya ismertetőjét, valamint a szólisták rövid zenei ízelítőjét. Izgalmas kontrasztot alkotott az iskolánkról, a jezsuita drámajátékról, valamint az oratóriumról szóló ismertető szakmai mélysége és az a könnyedség, amellyel ezt a tartalmat az atya előadta. A hallgatóság pedig nagyon is értékelte a finom humor megnyilvánulásait. Közben valószínűleg azon is tűnődtek: milyenek ezek a farmert, kockás inget vagy épp kapucnis pulcsit  viselő fiúk, akik lazán letelepedtek a zenekari árok köré.
Először is bátrak. Miután az atya zenei szempontból bemutatott egy-egy szóló szerepet, egyedül kiálltak, és egyetlen akkordnyi vagy ütemnyi hangszeres "tájolás" után meggyőzően adtak elő egy részletet. Másrészről egyediek. Bruckner Mátétól olyan fiú-szoprán szólót hallhattunk, amely Magyarországon ritkaságszámba megy. Amikor a Historicus-ok énekelnek, kellemes hangszínük alapján be tudjuk azonosítani az öregdiákokat: Éger Csabát és Farkas Bencét. Szép csengése volt Christmann Erik hangjának is. Völner Marcell és Rácz Béla rendkívül magas hangokat énekeltek ki Balogh Eszter tanárnő mellett.  Judák Viktor virtuóz futamokkal tűzdelt alt-szólója pedig bravúros volt. Veisz Richárd erős basszus-hangja már a karácsonyi előadás díszére is vált, és Ricsi most Baltazár királyként is bizonyított.

rémület a lakoma közben

A Collegium Musicum tagjai ezen kívül fegyelmezettek és igazi együttest alkotnak. Az aznap már másodszor végighallgatott félórás ismertető, ill. az oratórium előadása közben is komoly arcokat, és - fiatal koruk ellenére - méltóságteljes megjelenésű szereplőket láttunk.
Zenekarunk is teljes elismerést érdemel – nem kis részben Soós Gábor orgonaművész és Takács Hajnalka koncertmester odaadó munkájának köszönhetően. 
A koreográfiát dicséri, hogy a táncosok mozgalmassá tették a produkciót, szervesen kiegészítve, de nem dominálva azt. Ahogy az Állami Operaház jelmezeit viselő kórus ill. tánckar előadta a művet, az volt az érzésünk: egy egészet alkotnak. Nem volt érezhető, hogy ez az első közös fellépésük, mint ahogy az a tény sem, hogy iskolánk a diákok felvételénél nem válogat énekesi-zenészi tehetség szerint.

Kedves Collegium Musicum! 

Köszönjük! Nagyon büszkék vagyunk Rátok!