Giacomo Carissimi

Ahogyan az elmúlt években, így az idén is Carissimi zenéje uralja évadunkat. Az első félévben felvételt készítünk a "Missa Concertata in C" című művéről, a második félévben pedig újra nagyszabású oratórikus előadást tervezünk a Bencés Templomban. Carissimit azonban sajnos még mindig nagyon kevesen ismerik. E néhány mondat, reményeim szerint, annak az embernek a jobb megismerését szolgálja majd mindannyiunknak, akinek a zenéje már olyannyira közel áll hozzánk.
Giacomo Carissimi egy kézműves legfiatalabb gyermekeként a Rómától néhány kilométerre fekvő kisvárosban, Marino-ban született 1605-ben. Április 18-án keresztelték, a születése napját nem ismerjük. 18 éves, amikor Tivoli-ba kerül, ahol két évig énekel a Dóm kórusában, további két évig pedig orgonista. 1628-ban Assisi-be megy, ahol a San Rufino templom karnagya lesz. Alig egy év elteltével azonban visszatér Rómába, és 1629-től élete végéig a Collegium Germanicum et Hungaricum "maestro di cappella"-jaként működik.
A 16. században alapított jezsuita tanintézetek közül az egyik legkorábbi és legtekintélyesebb intézmény volt a Collegium Germanicum et Hungaricum. Kezdetben csak német papokat neveltek itt, de a Collegium tevékenységi köre csakhamar kitágult, és igen gazdag zenei életnek adott teret, ahol állást kaphatott a nagy spanyol karnagy-komponista, Tomás Luis da Victoria is. Carissimi majd fél évszázaddal Victoria után került a Collegium-ba. Zenére tanította a diákokat, irányította a kórust, és gondoskodott a Collegium-hoz tartozó S. Apollinare templom zenei életének szervezéséről is. 1637-ben pappá szentelték. Állásában minden bizonnyal nagyon jól érezhette magát. 1643-ban, Monteverdi halála után felkínálják neki a velencei San Marco karnagyi állását, nem sokkal később Brüsszelbe is hívják, de Carissimi mindkét esetben Róma, és addigi munkája folytatása mellett dönt. 1674. január 12-én halt meg. Szeretett temploma kriptájában temették el, de sírja sajnos a San Apollinare átépítésekor megsemmisült.
Carissimi magas, karcsú termetű, melankóliára hajlamos, az emberekkel mindig barátságos természetű volt, kortársainak visszaemlékezése szerint. 1773-ban amikor feloszlatták a jezsuita rendet, kéziratainak döntő többsége megsemmisült, így műveit jórészt másolatokból ismerjük. 16 oratóriuma, 3 miséje, 100 motettája és közel 150 világi kantátája maradt fenn. Oratóriumainak librettoit valószínűleg maga állította össze a bibliai szövegek segítségével. Hangszerelésükben mindig szerény méretű együttest alkalmaz. Amennyiben Monteverdit tekintjük az opera atyjának, úgy Carissiminek legalább ilyen érdemei vannak az oratórium műfajának megalkotásában. Hatása hosszú évszázadokig meghatározó volt. Händel számos oratóriumának zenei anyaga igen szoros rokonságot mutat Carissimi zenéjével. Sajnálatos, hogy műveinek máig nincsen összkiadása, és nyomtatásban megjelent műveit is olyan régen adták ki utoljára, hogy csak igen nagy nehézségek árán szerezhetőek meg. Reméljük, a Collegium Musicum Jaurinense erőfeszítései és előadásai sokakkal kedveltetik meg Carissimi zenéjét és személyét.