Évadzáró és lemezbemutató koncert - 2010. június 6.

Az utóbbi években nagy érdeklődés kíséri a Collegium Musicum Jaurinense évadzáró koncertjeit. Az idei évben sem volt ez másként. Templomunk padjait már a kollégista diákok érkezése előtt zsúfolásig megtöltötték, a szülők, rokonok, barátok, iskolánk tanárai és öregdiákjai, és természetesen mindazok, akik az elmúlt években megkedvelték zenei stílusunkat, együttesünket, különös tekintettel támogatóinkra, akik nélkül együttesünk magas szinvonalon végzett munkája aligha lett volna tartható.
De ilyenkor figyelmünk mégiscsak, csak úgy, mint hallgatóinknak, elsősorban az együttes tagjaira irányul, az elmúlt egy évben végzett munkánkért adunk ilyenkor hálát, és gyümölcseit szeretettel osztjuk meg hallgatóinkkal, különösen is azokkal, akik munkánkat bármilyen formában támogatták.
Az elmúlt egy évben az itthoni liturgikus szolgálatokon túl 22 külső fellépésünk volt. Először is 2009 júniusában, néhány nappal a brazíliai utazásunk előtt a "Múzeumok éjszakája" rendezvénysorozat keretében a győri zsinagógában volt önálló koncertünk. 2009. június 25. és július 14. között Brazíliában vendégszerepeltünk, ahol három államban összesen 16 fellépésünk volt, köztük öt Rio de Janeiro-ban. 2009. december 4-én Budapesten, a Liszt Ferenc téren volt önálló koncertünk. Ugyancsak decemberben a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájában felvettük "Suscepimus" című albumunk hanganyagát. 2010. április 9-12-ig ausztriai körutazáson vehettünk részt négy fellépéssel, közülük a legrangosabb április 11-én a Salzburgi Dómban énekelt misénk volt. A liturgikus szolgálatok közül különösen is kiemelkedett a virágvasárnapi szentmise, ahol T. Vittoria Máté-passióját énekeltük.

A koncertet immár hagyományosan J. B. Lully Marche des Turcs-a nyitotta, templomunk nagyorgonáján Soós Gábor orgonaművész úr előadásában. Ezt követően új lemezünk egyik legszebb gregorián tétele, az Alleluja-Magnus Dominus hangzott el, a verzust Éger Csaba szólóelőadásában hallhattuk. Rövid ismertető után együttesünk G. Carissimi Missa Concertata című művét adta elő, majd egy, a CD-n hallható Kerll orgonadarab után az immáron elmaradhatatlan Carissimi-oratorio következett, az idei évben Carissimi "Abraham et Isaac"-ja. Legszebb, és egyben leginkább megrendítő jelenetét, Ábrahám és Izsák duettjét Pál Gergely és Völner Marcell előadásában hallhattuk. A Historicus szerepében Farkas Bence énekelte a technikailag nem csekély kihívást jelentő szólókat. Az Isten szerepében Veisz Richárd, az Angyal szerepében Judák Viktor énekelt. Az új szólisták közül külön is szeretném kiemelni Völner Marcell és Judák Viktor teljesítményét! Mindketten egy rendkívül nehéz hangfajban teljesítették nem csekély művészi színvonalon a hivatásos énekeseknek is nagy kihívást jelentő feladatukat! A koncertet Marcell Durufle Ubi Caritas-a zárta.

Hatalmas tapsot kaptunk, sok elismerést és gratulációt! A koncert után, együttesünk régmúlt hagyományai szerint a Mária-oszlophoz mentünk, ahol elénekeltük a Salve Regina-t.
Minden kétséget kizárva állapíthatjuk meg, évadzáró koncertünk hangulata és művészi színvonala méltó volt a 2009/2010-es évadhoz! Ez úton is köszönöm minden kedves kollégám munkáját, különösen is Soós Gábor orgonaművész úr, succentorunk, és egyesületünk elnökségi tagjának munkáját az együttes művészeti vezetésében, legalább ennyire Éger Csaba cancellarius, egyesületünk alelnökének munkáját az éves programok szervezésében és lebonyolításában, Takács Hajnalka és Bella Tünde tanárnők munkáját a zenekarban játszó diákok felkészítésében és művészi játékukban, Scheck Ádám tanár úr munkáját a mélyvonósok megszervezésében és művészi játékában, összes támogatónk segítségét, de különösen is Iróffy Zsolt atyáét, a Pannonhalmi Főapátságét, a Christmann Speditőr KFT-ét, és természetesen a győri Bencés Gimnáziumét! Istennek hála e szép és tartalmas évadért! Deo gratias!

SALZBURG és a többiek...

Április 12-én este 10 óra 10 perckor megérkeztünk ausztriai utazásunkról, amelyen a koncert-együttes majdnem teljes létszámmal, 47 fővel vett részt. A különféle közösségi portálokon megjelent beszámolók alapján is megerősíthetem, a szakmai sikereken túl nagyon jó hangulatban tölthetett együtt négy teljesnapot e kiváló társaság :)
Április 9-én, pénteken reggel indultunk el Győrből. A déli órákra már Melkbe érkeztünk, ahol rész vettünk a szerzetesek déli imádságán, majd énekeltünk a templomban, utána pedig a kis városka szívében ki-ki ebédje után nézett. A késő-délutáni órákban érkeztünk meg Kremmsmünsterbe, ahol vacsorával és szállással fogadtak bennünket. A monostor egyik kápolnájában tartottunk kisebb házi koncertet, megköszönve ezzel a vendéglátást. Szombaton a reggeli után megnéztük az apátságot, majd pedig elindultunk Salzburgba. Kicsivel a tervezett idő előtt megérkeztünk. Czifra János, a Salzburgi Dóm karnagya már a külvárosban fogadásunkra sietett, a szállás elfoglalása után pedig a belvárosba hívott bennünket ebédelni, ahol az eredetileg magyar gulyásleves osztrák változatát kóstolhattuk meg. Délután megmutatta nekünk mindazt Salzburg-ból, ami egy délutánba beleférhetett, öt órakor már a Dómban próbáltunk, aztán vacsora és korai fekvés következett, hiszen vasárnap volt a nagy nap, ami köré egész utunk szerveződött. Vasárnap 9-re értünk be a Dómkórus próbatermébe. Beéneklés és átöltözés után 10 órakor elkezdődött a Szentmise. Azt hiszem, ekkora térben még nem énekeltünk. Czifra János karnagy úr segítségével sikerült olyan helyet választani a kupola alatt az éneklésre, amely mégis szép, telt hangzást adott a Dóm egész területén, minden egyes darabunk csodaszépen szólalt meg, nekem, mint karnagynak, a virágvasárnapihoz hasonló élményt adva. A Szentmise után olyan bőséges ebédet kaptunk, amit elképzelni is szép teljesítmény, amelyet még szebbé tett a baráti beszélgetés, immár felszabadultan az asztalnál. Ebéd után indultunk tovább. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon-nagyon ritkán kaptunk annyi vendégszeretetet és figyelmes törődést, mint amennyit Salzburgban Czifra János karnagy úrtól! Ez úton is hálásan köszönjük mindazt, amit értünk tett!

Az esti órákban, kissé esős időban érkeztünk meg Göttweig-be. Az apátság ifjúsági szállásán már a csocsó él a billiárd voltak a fő műsorszám, a csapat hölgy-tagjai pedig a vacsora előkészítésében és tálalásában serénykedtek. Hétfőn délelőtt megnéztük az apátságot, a déli imádság előtt köszönetképpen énekeltünk a szerzeteseknek, Majd ebéd után útra keltünk Heiligenkreuz felé.
Nem sokkal négy óra előtt érkeztünk. Svester Rozina várt bennünket, és ő mutatta meg nekünk az apátságot. Az idegenvezetés után rövid próba következett, Majd átöltöztünk, és részt vettünk a vesperáson. A vesperás után adtunk koncertet a szerzeteseknek és a ház vendégeinek, akik nagy szeretettel fogadták előadásunkat. A koncert után sokat sejttető vadász terembe vonultunk, ahol olyan lakomával vártak bennünket, amilyenre még álmunkban sem gondoltunk. Alakoma után még egy kis jó hangulatú éneklés következett a buszban, majd a tervezett időre sikerült megérkeznünk Győrbe.

Hálásan köszönöm mindazoknak ezt az utat, akik a szervezésében és a lebonyolításában részt vettek, először is Éger Csabának, akire a gyakorlati teendőknek nem csak a megszervezése, hanem a lebonyolítása és kézbentartása is jócskán kijutott, és aki a fiúktól hálából egy rajongói klubot is kapott. Hálásan köszönöm Czifra Jánosnak a meghívást és a szervező munkát Salzburgban, és még egyszer azt a sok-sok figyelmességet és vendégszeretetet. Köszönöm Svester Rozinának a Heiligenkreuz-i programunk igen szinvonalas szervezését és lebonyolítását.
Külön köszönöm Soós Gábor kollégámnak, hogy együtt készítettük föl az énekeseket az útra, Takács Hajnalka és Bella Tünde kolléganőknek a hangszeresek felkészítését, és mindenkinek minden munkáját, amellyel hozzájárult e szép és sikeres úthoz! Deo Gratias!

Megjelent a SUSCEPIMUS!

2010. április 7-én a székesfehérvári Videoton gyárból megérkeztek az immáron teljesen kész CD-k, amelyeket ausztriai utazásunkra már magunkkal is vihetünk. A mind tartalmában, mind megjelenésében igencsak igényesre sikerült lemezt hamarosan több helyen is megvásárolhatják. Információkat találhatnak róla két nyelven a honlapunk fejléce alatti linkekre kattintva, megvásárolhatják hamarosan a Magyar Bencés Kongregáció házainak boltjaiban, Budapesten, a Bencés Könyvesboltban, az Ecclesia-nál, és számos könyvesbolt-hálózat üzleteiben. De, ha tehetik, rendeljék meg közvetlenül tőlünk, a bemutató koncertig bevezető árban kapható a fenti címen és elérhetőségen, akár személyesen, akár utánvétellel. Még egyszer köszönetet mondok mindazoknak, akik lemezünk elkészítésében segítettek bennünket, elsősorban Íróffy Zsolt atyának, és mindenkinek, aki munkájával és adományaival támogat bennünket! Deo Gratias!

Virágvasárnap

Március utolsó hétvégéjén intenzív hétvégét tartottunk. Közeledik az ausztriai utazás, készülni kell. De az együtt töltött három napnak mindez csak a felét töltötte ki. Virágvasárnap este nem akármilyen tapasztalatra tehetett szert, aki ellátogatott a Bencés templomba a fél hétkor kezdődő vesperásra, majd az azt követő Szentmisére. A vesperást, szokásunkhoz híven, az Antiphonale Monasticum-ból énekeltük. A szenvedés időszakában azonban a liturgia rendkívüli jelekkel figyelmeztet bennünket a Húsvét közelségére. Ilyenkor, csak úgy, mint az első időkben, a zsoltárok végéről elmarad a Gloria Patri, ahogy közeledünk a nagyszombathoz, az imaórák egyre szikárabbak, dísztelenebbek lesznek, mígnem e fokozott lelki vágyódásban végre eljutunk a Szent Húsvét ünnepéhez. E szikár készületet tapintatosan törte meg csupán Palestrina Vexilla Regis himnusza, amelyet a szólistákkal és az egész közösséggel felváltva énekeltünk.
A Szentmise a körmenettel kezdődött. Immáron hagyományosan az idén is Tomaso Vittoria Máté-passióját énekeltük, de először fordult elő, hogy teljes létszámban. Öröm volt vezényelni. Mind a kórus, mind pedig a szólisták olyan biztos tudással vezették a passiót, hogy vezénylés közben is rá- rácsodálkoztam arra, amit éneklünk, ami a karvezetőnek igencsak ritkán adatik meg. Feljánlásra egy Durufle-motettát énekeltük, az ordinárium-tételek pedig Lotti Missa a 3 Voci c. művéből hangzottak el. A liturgia után is nagyon sokan szólítottak meg, sőt az utána következő napokban számomra ismeretlen emberek az utcán állítottak meg, hogy mennyire felemelő és szép liturgia volt. Valóban, ritkán telik meg ennyire a templom, és valóban, páratlan lelki tapasztalatra tehetett szert, aki ott volt. A dicsőség Istené, én pedig megköszönöm mindazoknak, akik a munkájukkal és odaadó szolgálatukkal részt vettek benne!

Carissimi: Abraham et Isaac

Január 4-én új művet kezdünk megtanulni. Az Ábrahám és Izsák történetét feldolgozó Carissimi-oratório a Jephte-hez hasonlóan nem látványos felrakásokkal, dús hangszereléssel éri el páratlan drámai hatását, hanem egyszerű, mindössze néhány szólamot mozgató jeleneteinek hihetetlenül intenzív megragadásával. Az oratorio drámai középpontja, Ábrahám és Izsák beszélgetése szoros rokonságot mutat Jephtének és leányának sorsdöntő párbeszédével. Mindössze két szólam, a kíséret csak continuo, azaz mindössze két hangszer. Amíg azonban Jephte bíra történetében mind a címszereplő, mind pedig a lánya tudatában vannak a tragikus végnek, addig Ábrahám és Izsák történetének szívbemarkoló sajátossága a sötét tónusú harmóniákkal kísért, szaggatottan fel-felsóhajtó, a tragédia tudatában lévő Ábrahám recitativo-jának és a mit sem sejtő Izsák recitativo-jának, még a duettben is megőrzött kontrasztja. Ábrahám sóhajait Izsák világos harmóniái teszik még sötétebbé, még tragikusabbá, valamint a vissza-visszatérő, dúr-harmóniákkal kísért, atyja sóhajai közé tűzdelt kérdése: "Hol az égőáldozat".
A történet zenei főszereplője kétségtelenül a "historicus", akinek a szokottnál több drámai szerep jut. A sorsdöntő pillanatokban ugyanis a két főszereplő hallgat. A darab elején Ábrahám készülődése is már figyelemreméltó zenei fordulatokkal lepi meg a hallgatót, az oltár elkészítése és Izsák megkötözése, amelyet egy tekeredő kötélre emlékeztető koloratúra tesz "látványossá", nem hagy kétséget bennünk Ábrahám eltökéltségéről és tragédiájának komolyságáról.
A darab aranymetszésében lép elő az "angyal", a g-moll-ból egyszeriben G-dúr lesz, a két hangnem közös vezetőhangja új értelmezést kap, és a dráma egyszeriben önfeledt örömmé változik. Ábrahám és Izsák újra duettet énekel, a megszabadulás öröménekét, a metrum 3-ba vált, a költött szövegre komponált "da Capo" tétel szellemes zenei súlyai kápráztatják el immár a hallgatót. És ahogyan egy igazi drámában illik, az utolsó, szintén "da Capo" tétel a "kar" éneke, Carissimitől már megszokott módon enyhén zsoltáros ízesítéssel. Némi meglepetést e kórustétel közép-része tartogat csupán: Izsák megszabadul a tűztől, a kardtól, a haláltól, és a zenei fokozás csúcsán: atyja kezétől...
Noha a főszereplők párbeszéde rokon a Jephtével, a darab szövegének dinamikája éppen az ellentéte annak. Amíg Jephte bíra győzelmének öröme a darab második felében gyászba és fájdalomba fordul, addig itt Ábrahám gyásza és fájdalma változik önfeledt örömmé.
Reményeink szerint a mű február közepére bemutatható állapotban lesz. A continuo megszervezése most nagyobb körültekintést igényel, mivel az egymástól erősen eltérő, és erősen eltérő zenével megkomponált karaktereket szeretném a nekik megfelelő más-más hangszerekkel kísérni, ezek mindegyike azonban még nem áll rendelkezésünkre. De erről majd egy kicsit később még szólunk...
Most január 4-től énekeseinkkel és hangszereseinkkel belevágunk a mű megtanulásába, a fejleményekről majd írok.

Elkészültek a SUSCEPIMUS felvételei!

Szombaton éjjel, 0 óra 15 perckor befejeztük készülő albumunk felvételeit a Pannonhalmi Bazilikában. Először is köszönjük mindazoknak, akik már eddig segítettek bennünket, a San Gerardo Apátságnak, valamint a Pannonhalmi Főapátságnak, ahol befogadó vendégszeretetet és a munkához ideális, nyugodt körülményeket kaptunk vendéglátóinktól. A SUSCEPIMUS bemutatója várhatóan február végén vagy március elején lesz.
Pénteken este hat óra körül érkeztünk meg Pannonhalmára. A szállásaink elfoglalása után vacsora, majd nyolc órától nyilvános főpróba kezdődött. A felvételeket ténylegesen néhány perccel kilenc előtt kezdtük meg a Missa Concertata Credo tételével. 40-50 percenként tartottunk 10 perc szünetet, így dolgoztunk együtt hajnali negyed háromig. Azt hiszem, túlzás nélkül elmondhatom, hogy példaértékű volt nem csak a tanárok, hanem a fiúk odaadása, a munkához való hozzáállása. Közel hét órát kellett talpon tölteni és koncentráltan, nem csak a zenére, a zenei folyamatokra, hanem minden egyes apró zajra és utasításra figyelni hogy a tőlünk telhető legtökéletesebb anyag kerülhessen az albumra. Büszkén mondhatom, hogy mindenki képességeihez mérten, sőt nem egy esetben azon felül állt helyt. Az együttes alig több, mint három hónapja, Zircen látta először a Missa Concertata-t, a Zircen együtt töltött hét után pedig az ősz folyamán három teljes hétvégét szántunk a mű megtanulására, tökéletesítésére. Egy-egy hétvégén 10-12 órát próbáltunk. Leírhatatlan érzés volt látni karmesterként a zenészek arcát, a büszkeséget és örömöt, amikor "számot adhattunk" a megszerzett tudásról. Nagyon élveztem a felvételt és minden egyes előadást, és sokaktól tudom, hogy ezzel nem vagyok, nem voltam egyedül. Amikor végeztünk, jópáran szinte bedőltek az ágyukba a fáradtságtól, a társaság nagyobbik része azonban még sokáig nem tudott elaludni a fáradtság ellenére sem. A lelkesedés nem fáradt el bennünk, éreztük, érezzük, valami nagyon nagyszerűnek lettünk a részei. Leültünk, beszélgettünk, tervezgettünk. Megettük a maradék uzsonnákat, örültünk az együtt töltött időnek. Ezen az éjszakán az egész Collegium Musicum zenélt, énekelt. Először is énekeseink a szólistákkal: Farkas Bencével, Pál Gergővel, Rácz Bélával, Rétfalvi Gergővel, Szabó Balázzsal, Soós Barnabással és Tóth Lorisszal. Nem különben nagyszerű zenekarunkkal, amelyet Takács Hajnalka és Bella Tünde tanárnők irányítanak, a basso continuo-val, amelyet pedig Scheck Ádám tanár úr és Pirnbai Valéria játszottak. A legnehezebb feladat azonban mindezen folyamatok művészi irányítása volt, a continuót, immár hagyományosan, Soós Gábor tanár úr vezette.
Szombat reggel a szoprán énekesek és a zenekar tagjai hazautaztak. Nekünk, többieknek a szombati nyugalom után következett este nyolc órai kezdettel a gregorián- és orgonadarabok felvétele. A címadó "Suscepimus" introitus és a kommúnió tétel rögzítésével viszonylag hamar végeztünk. Ez után a kórus egy kis szabadságot kapott, amíg Soós tanár úr játszotta felvételre a két orgonadarabot, valamint a tanár úrral a graduále tételt. Közel tizenegy óra volt, amikor visszahívtuk az énekeseket, és felvettük az Alleluját és az offertóriumot. Negyed egyre végeztünk. A szólókat Éger Csaba és magam énekeltük. A gregorián tételek végén nagy meglepetésben volt részünk. Dobos László, aki a SUSCEPIMUS album zenei rendezője, és aki sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkezik, és igen sok együttest felvett már, azt mondta, hogy ennyire lendületes és szép gregoriánt nemigen hallott, és nagyon megdicsérte a fiúkat. Szavai nagyon jól estek. Mi pedig a legnagyobb elismeréssel szólhatunk a felvétel zenei rendezéséről, igényes és szeretetteljes odafigyeléséről, amit a Collegium Musicum minden tagja megtapasztalhatott a közösen végigdolgozott két este idején. Vasárnap reggel néhány ember kivételével aztán mindenki útra kelt. Öten maradtunk elpakolni holmiainkat, hazahozni az orgonát. A 10 órai konventmise után aztán mi is hazatértünk, fáradtan, örömmel és elégedetten. Reméljük, hamarosan kézben tarthatjuk közös albumunkat, a SUSCEPIMUS-t, és még nagyon sokaknak lesz örömére, tetszésére! És köszönjük az imákat! DEO GRATIAS!

Közeledik a "Suscepimus" című albumunk felvétele

Már csak egy próba választ el bennünket a december 11-én, pénteken kezdődő felvételtől. A készülő, "Suscepimus" címet viselő albumunk gondolata nyáron, a brazíliai utazásunk idején fogant. Akkor már legalábbis lélekben készültünk arra, hogy elsőként adjuk elő Carissimi "Missa Concertata"-ját, brazíliai vendéglátóinkban pedig e gyönyörű anyag rögzítésének gondolata buzgó támogatókra talált. Nem véletlen a cím választása: "Befogadtuk". Egyfelől valóban hallható lesz a CD-n a "Suscepimus" gregorián mise-proprium, legkedvesebb allelujánkkal, a "Magnus Dominus"-szal, másfelől utal e cím arra, a leginkább Carissimi nevével jelezhető zenei világra, nyelvezetre, amelyet valóban befogadtunk, magunkénak érzünk, és nem csupán művelünk, hanem szeretünk is. A címben benne van a már bemutatott két oratorio, a Jephte és a Jonas, benne van a második félévre tervezett két oratorio, a Balthasar és az Abraham et Isaac. Benne van mindaz a zenei és egyben érzelmi szín- és forma-gazdagság, amelyet ezek az oratoriok képviselnek, és az oratoriok mentén megszületett mise-ordinárium, a Missa Concertata.
A kórus hősies helytállással készült, három teljes hévégét próbáltunk végig a heti rendszeres próbáinkon túl, volt olyan hétvége, hogy ez sokunknak 10-12 óra munkát jelentett. A hála és a köszönet természetesen akkor jön majd tiszta szívből, ha már sikeresen rögzítettük az anyagot, de annyit már most is mondhatunk: szép, tisztességes munka volt a felkészülés, Isten áldása kísérje a gyümölcsöket is!